Miért fontos a bizalom erőforrás?  A bizalom az egyik legalapvetőbb erőforrásunk. Bizalommal lenni magam és mások iránt, ez mindent meghatároz. Alapvető belső iránymutató, ami teljes mértékben meghatározza a kapcsolatainkat, és a kapcsolódásainkat.

A bizalom különlegessége sokakban távolságot teremt a kapcsolatokban. Meghatározza a közelséget és a távolságot, amit fenntartunk másokkal és persze önmagunkkal szemben is.

Gyakran inkább távol tartom magamtól a többieket, mert félek újra sérülhetek. A sérülések emléknyomai nehézségként húzhatnak le, az is lehet, hogy rá van bilincselve a kezedre, a lábadra, a hátadra, a derekadra. Nehezékek ezek, amiket inkább vonszolsz, inkább húzod, mintsem hogy, megszabadulj tőlük.

Ezek a nehezékek akadályozzák, hogy meg tudjam ölelni, hogy képes legyek közel engedni azokat, akiket szeretek. Pedig szeretek. A szeretetképességem soha nem tűnik el. Csak védekezem.

Talán ez a legerősebb és egyben az egyik legsérülékenyebb lecke számunkra.

Ám mi van, ha nem engedem magamhoz közel az embereket? Sőt mi történik akkor, ha magamat sem engedem közel saját magamhoz?

Magányra ítélem az életemet.  magány fájdalma fog áramlani bennem. Ez azonban nem okoz túl sok örömet okozni ott belül.

Hogyan? Szeretettel tölt el bennünket a számunkra kedves emberekkel tölteni az időt, megosztani az élményeket. Kapcsolatban vagyunk, kapcsolatokban élünk, ez táplál, épít, fejleszt bennünket.

1.Miért nem szabadulunk meg a nehezékektől?

Számos ok lehet a háttérben. Mindegy mi ez az ok, ha izgatni kezd, hogy ezzel a témával foglalkozz, vagy ha már szinte megbénulsz a belső bizalmatlanságtól, ha kapaszkodókat keresel, a folyamatban akkor is bánj magaddal szeretettel.

Lehet, olyan régóta vonszolod a nehezékeidet, hogy ez vált természetessé. Így válik természetessé a nehezékekkel lavírozni, belenyugodni, meghajtani a fejed a súlyok előtt, meggörnyedni, átadni magad a magadra hagyatottság érzésnek. És addig hagyod olyan természetessé válni, amíg észre sem veszed. Képesek vagyunk akár be is csapni magunkat, képesek vagyunk hazudni akár folyamatosan önmagunknak, és elhitetjük magunkkal, hogy már nem is lehet másképp.

Pedig lehet másképp. Hogyan? Végezd el ezt a gyakorlatod.

TIPPEK:

– Gondold át ki az, akiben nem bízol. Kinél jelenik meg a vészcsengő? Miért?

  –  Mi történne, ha újra bizalmat adnál? Írd le, mi az a legrosszabb dolog, ami megtörténhet, ha újra bízni kezdesz, ha újra bizalmat adsz? Szóval mi is történet? És ha ez megtörtént, mi jöhet még, mi törtéhet ezután? És ezután?

Megvan a végső ok? Ami után már nem tudsz megfogalmazni több félelmet. Már tisztán látod, mi van a bizalmatlanságod mélyén. Milyen érzés ezt látnod? Fontos ez a fájdalom még? Van még dolgod vele?