3.Merre tovább?

•  Hozz egy döntést arról, hogy megbékélsz magaddal

Sokszor sokkal könnyebb a barátok, ismerősök, kollégák hibái felett szemet hunyni, megbocsátani. Még együttérzően tanácsokkal ellátni vagy éppen felmenteni őket a tetteik alól. Magunkat pedig képesek vagyunk olyan ösztönszerűen leszólni, órákon keresztül szidni vagy éppen önostorozni.

Amikor eleged lesz az önbántásból és szeretnél magad felé szeretettel fordulni akkor hozz erről egy döntést! Mától szeretettel bánok magammal!

• Tegyél különbséget aközött amikor behódolsz, kompromisszumot kötsz, beletörődsz, bepunnyadsz egy helyzetbe és elfogadod azt, “ami van” és aközött, hogy ellenállás nélkül élsz és jól érzed magad

Ez nem ugyanaz, mint amikor elfogadod azt az átmeneti állapotot, amin képes vagy változtatni, ugyanakkor még nem hiszed el, hogy ez menni fog.

Ha akarod. Ha úgy döntesz.

Figyeld meg, ahogy a “nem tudom megcsinálni” belső monológról átteszed a figyelmedet a “Rendben. Készen állok! Hogyan tudom ezt most megcsinálni” belső párbeszédre, ami az elmédnek azt a parancsot adja, hogy keresse a választ. Az első monológnál, az elme csak a hiányra tud koncentrálni, ami semmiképpen nem visz előre, csak fájdalmat, sikertelenséget okoz.

A fenti elvárások pont ennek ellenkezőjét hitették el veled valahol, valamikor, a múltban.

Ideje felelősséget vállalnod és dönteni a változás mellett. Átgondolni, hol vagy most, honnan indulsz, és tudatosítsd, hogy ez csak a kezdet.

• Vizsgáld meg a félelmeidet

Tedd fel a kérdést: Mi lenne velem, ha feltétel nélkül elfogadnám önmagam? Milyen lenne az életem? Akkor mitől félek igazán?

Kérlek írd le azt a néhány gondolatot kerek, egész mondatokban, ami elsőként eszedbe jut, és olvasd fel magadnak hangosan. Mit találtál?

Talán meglátod mások elvárásait, a háttérben meghúzódó sérüléstől, veszteségtől való félelmeket? Vagy attól tartasz, hogy kapzsivá, öntelté vagy egoistává válnál?

Egyszer egy tanfolyamon azt hallottam, hogy úgy tekintsek a félelmeimre, mint madárijesztőkre. Nemcsak azért, mert félek tőlük, de azért is, mert csak akkor látod meg miért van ott, amikor közelebb mentél. Mikor közelebb érsz láthatod, hogy félelmed valótlan, mert nem igazi, nincs mitől félni.

Az élet számtalan ilyen helyzetet hoz elénk, de mielőtt hagynád, hogy a félelem hosszú időre akár távol tartson a célodtól, tudatosítsd, hogy mit érzel és utána menj közelebb lehet kiderül már nem is olyan félelmetes.

Az önszeretetet tanítja az, ha minden szituációt egyesével vizsgálsz meg. A félelmeink onnan származnak, hogy a múltban átéltünk valamit, ami megrémített akár ismétlődően, akkor, ha valami hasonló helyzetben kerülünk akkor már ösztönösen félünk. Tehát ha félsz valamitől vizsgáld meg, mi is az, amitől igazán tartasz, lehet egy régi emlékre bukkansz.

Amikor elfogadod önmagad akkor helyet hagysz a tanulásnak, hibázásnak és vele együtt a fejlődésnek. Aki feltétel nélkül szereti önmagát, az jobban elfogadja a fejlődés lépéseit, magára a fejlődésre, mint folyamatra koncentrál, és azon dolgozik, hogy eldobja a bizonytalanság, a kisebbrendűségi érzés és értéktelenség mázsás terheit.

Átalakítva az önmagáról alkotott képet, a belső szeretet, a kreativitás, a motiváció vezeti. Észre fogod venni, hogy maga az élet könnyebben áramlik, ha elfogadod elsősorban azt, aki te magad vagy.

Mi történik még ezután?

Rájössz, hogy képes vagy elérni a terveidet, és beteljesítheted legnagyobb vágyaidat. Teremtőjévé, irányítójává válsz az életednek és könnyebben elengedheted az élet szenvedésének terheit.

Használd a tudatosságodat, és előlegezz magadnak bizalmat, higgy magadban akkor is, ha még félsz. Mint egy gyengéd szülő vagy a drukker bátorítsd a belső gyermeket, ösztönözd és segítsd át a félelmeiden. Mond el neki, hogy “bízol benne és tudod, hogy a tőle telhető legjobbat fogja teljesíteni”!

•  Majd megengedni magadnak a továbblépést

A tudatosságod, a döntés arról, hogy eldöntöd mától kedves leszek magammal, az ebből a döntésből indított cselekedetek az önelfogadáshoz fognak téged elvezetni, ami pedig az önszeretet előszobája.

Engedd meg magadnak a döntést és cselekedj szeretettel gondolva, törődve és bátorítva önmagadat azért, hogy a boldogságod és önszereteted ne másoktól függjön.

Kőszegi Mónika